Bár elég szokatlan lesz, ez a bejegyzésem mégis amolyan "napló a naplóban" lesz.
Ennek az oka, hogy kedd este megfogalmazódott bennem egy bejegyzés. Le is akartam volna írni, de se kedvem, se időm nem volt, aztán szerda reggelre az egész értelmetlenné vált. Mégis úgy döntöttem, hogy úgy írom le a bejegyzést, mintha real-time történne, mert így van csak értelme a mondanivalójának. Tehát.

2009. január 6. kedd
Sorsszerűség

Rengetegszer éreztem már ezt az életben, és ma is előjött az érzés, így már-már biztos vagyok benne, hogy hiszek a sorsszerűségben. No nem akarok belemenni ilyen filozófikus dolgokba hogy "mindenkinek van egy sorsa ami vár rá" meg hogy "előre el van rendelve minden". Sokkal inkább abban, hogy cselekedeteink kiegyenlítik egymást, a "véletlen" mindig olyat dob nekünk, ami az ellenkező irányba fordítja életünket. Gondoljunk például arra, aki ripityára töri Ferrariját az M7-esen, vagy a kilátástalan helyzetből lottó ötöst nyerő parasztemberre.
Én ma voltam nyelvészetből vizsgázni, és életemben először megbuktam egy komolyabb vizsgán. Nem sikerült ahogy szerettem, ezt sejtettem, de a megoldókulcs alapján csak a biztos válaszaimból meg kellett lennie a kettesnek. Amiket nem tudtam, betippeltem vagy az előttem ülőről másoltam le. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a dolog. Rájöttem például hogy az alapján amennyit tanultam nem is érdemeltem volna jobbat. Milliószor megúsztam már az ilyet, simán megérdemelném a bukást, kijózanítana, és az UV-n is tudnék akár 4-est is írni. Szinte már el is fogadtam a dolgot. Aztán tanulni kellett volna (csütörtökön nagyon fontos vizsga), de inkább beültem pókerezni neten. (Tudom hogy ez egy olyan rész lesz ami sokakat nem érdekel, de mégis fontos lesz, és nem a póker benne a lényeg)
Elkezdtem játszani, és bekattant a dolog. Az első fél órában bődületes, mindenféle valószerűséget és logikát nélkülöző szerencsehullám söpört el. Aztán kicsit halványult, de folytatódott, be is ragadtam a gép elé 4 órára, de úgy érzem, 8300Ft pluszért megérte. Időközben Géza barátom blogját olvasgattam, amit ajánlottam is korábban és elgondolkodtam pár írásán. Tudtam, hogy változtatni kéne a stílusomon, de nem pókerileg, hanem emberileg. Állandóan sírtam, hogy mekkora peches vagyok. Aztán történt egy eset, hogy megnyertem egy olyan partit, amit ha elbuktam volna valószínűleg újabb billentyűzet után nézhetek. De most én voltam a nyerő oldalon, és nem ujjongtam, nem csaptam a levegőbe, csak felnéztem az ég felé. Persze nem azt mondtam hogy "Köszönöm" hanem azt kérdeztem "Azt akarod hogy elhiggyem hogy létezel?" Legyintettem egyet, és rájöttem mindennek az okára. Nincs sorsszerűség, illetve van, csak nem ez a valódi neve. Ez egy álnév, ugyanolyan álnév mint Isten, Szerencse, "jó időben jó helyen", kiválasztottság, örök vesztes, női megérzés, vagy szimplán csak megérzés. Ezek mind álcák, mind csak bemutatja hogy milyen gyarló az ember, hogy egy tőle teljesen független dolgot magáénak vél. Ezek ugyanis mind a hosszú távú kiegyenlítődés álnevei. Nincs női megérzés, isten sem segít meghozni a helyes döntést, a lottó megnyeréséhez több millió választási lehetőség közül kell egyet kiválasztanunk, és mindenki ugyanannyiszor dob hatost a dobókockával. Ezt el lehet hinni, vagy be lehet bújni egy álnév mögé.

2009. január 7. szerda
Adminisztráció

Bementem beíratni a nyelvészet egyesemet az indexbe. A sor kígyózott, de gyorsan pörgött, az emberek 20 másodperc alatt végeztek átlagban. Én bementem, és kértem hogy megnézhessem a dolgozatomat. Persze sejtésem beigazólodott és jobban sikerült. Ott virított rajta hogy 63% ami bizony egy hármas. Persze bocsánatkéréshalmok, hármas beír az indexbe. Akik kijöttek senki egy pillantást se vetett a vizsgájára, mindenki mint az igásló ment előre és elfogadta. Jó, nyilván más esetében ekkora különbség nem volt de az is jó kérdés hogy hányan fogadták volna el az egyest a helyemben. Majd persze ment volna a sírás hogy a "köcsög ezmegaz megbuktatott" vagy "miért pont az én dogámat ba$zták el?"

2009. január 9. péntek
a Variancia

Itt vagyok ma, ezt a bejegyzést a vonatom írom hazafele, fél 4 van, de olyan sűrű volt a napom hogy olyan mintha 3 napja ébren lennék. Még egy vizsgán is túl vagyok. Filozófia. Bejött a tanár, és vizsgainstrukció néven elmondta, amit én mondtam volna. Muszály idéznem. "Kedves hallgatók. A maximálisan elérhető pontszám 25. 25 kérdésre kell válaszolni, a, b, c, lehetőség közül lehet választani. Könnyen ki lehet számolni hogy a véletlen találgatás 8 és egyharmad ponthoz vezet átlagban, ami nem elégséges. Egy kis logikai érzékkel, tanulással és józan ésszel azonban könnyedén fel lehet tornászni ezt az eredményt 11 pontig, ami az elégséges alsó határa." Ennyi, nem kertelés, semmi trükközés, mindenki tudja miről beszélünk. Még azt is könnyen ki lehet számolni (egyébként bármilyen vizsga esetében) hogy hány kérdésre kell jól válaszolni hogy a többit véletlenszerűen tippelve át lehessen menni. Erről szól a variancia.

Történt ma még vmi ami a varinciát bizonyítja. Utazom a 7-es buszon, a szokásos 2 megállót teszem meg: Astoria -->Uránia--> Blaha. És az Urániánál olyan történik ami még soha. Felszáll egy ellenőr, és pakolja fel a karszalagot. És a spórolás jegyében 2 dologgal nem készültem. Jeggyel illetve bérlettel. Hihetetlen izgatottság, lábremegés, minden volt. Életem leghosszabb megállója volt, a Blahánál úgy szálltam le hogy még mindig remegett a lábam a gyomrom összeszorult, és csak áldottam a szerencsémet. Aztán rájöttem, hogy megint csak a variancia áldozata lettem. Augusztus 26-tól január 2-ig volt bérletem tisztességesen, azóta nincs, és ma már megyek is haza. Pont most kell megszívnom? Hát nem szívtam meg, de a kérdés felmerül, hogy megéri-e a bérletvétel (nyilván ez csak akkor kérdés ha nem használsz metrót). Hiszen ha szeptember óta nem lett volna bérletem és megvágnak akkor olcsóbban jövök ki mint így. Márpedig egyszer nem volt eddig ellenőrzés, se buszon, se villamoson. Szóval a válaszom: hosszútávon igen. És a varianciában a hosszú táv a legfontosabb.

Azt hiszem ezek után mindenki eldöntheti hogy szerinte mi irányítja az önmaga és mások életét. Remélem gondolkodtató volt az írás (úgyse gyakran van ilyen).

Szálemalejkum,
Prince of Egypt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.