Azt se tudom mi van velem mostanában. A második félév jött, és ledöntött a lábamról mint az influenza. Elment a kedvem most az egyetemtől úgy ahogy van. Az órarendem összességében jónak mondható de már csak a gondolat is fáj hogy mennyit kell olvasni irodalomra, mennyit kell írni kommunikációra és mennyit kell szenvedni a többire. Most a hétfő személyes ok miatt kimarad (nem, nem a szülinapom miatt). Ráadásul megint elkapott az, ami érettségi környékén: itt ülök a gép előtt, tudom hogy meg kéne csinálnom x dolgot, meg akarok csinálni y dolgot (például a blog is ide tartozik), és elkreténkedek addig, amíg azon kapom magam hogy se x se y nincs kész. A koncentrációképességem is elég mélyen van, ezért a póker-teljesítményem is egy nagy kalap fossá kezd válni, ezért szerintem ki is fogok hagyni pár napot (február eddig mínuszos szóval jó lenne visszahozni :D)
Közben ünnepeltünk egy kis szülinapot is. Nagyon örülök hogy mindenki eljött aki tudott, az is aki nem, és mindenkinek köszönöm a köszöntést és a jó bulit. Aztán hazafele menet kezdtek megcsapni ezek a negatív gondolatok. Tisztára ilyen "kicsúszik-a-kezemből-az-élet" feeling az egész. El akarok olvasni egy könyvet, az a címe hogy The Power of Positive Thinking. Persze nem lesz rá fikarcnyi idő se, a sok Shakespeare meg Beowulf között. Na ennyit a pozitív gondolkodásról. Megyek mert megint se x se y nem lesz kész.
Ahoj.
Peti.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.