Jó estét, reggelt, vagy napot, mert én már azt sem tudom melyik van éppen :S

A történet nagyjából szerda este kezdődött (ami magyar idő szerint csütörtök hajnal), amikor kb. 2-fél 3 magasságában elszenderültem aludni. A csütörtök a szokásos punnyadással kezdődött, mivel készültem az estére, amikor is éjszakai LAN party szerepelt a határidőnaplómban.

Hmm...13-16 éves korunk között mennyit LANoltunk...azóta igazából le is szoktam a számítógépes játékokról (kivéve Guitar Hero ofkoz') ám már a LAN-party gondolata is örö-bódottátot okozott. Aki vett már részt ilyenben az tudja miről beszélek, aki nem, az próbálja ki!

Szóval este 9-kor gyülekeztünk a Sheriffnél, igaz nem sokan...Bulázs és Csusza lefújta az estét, így a vendéglátón kívül egyedül Doki kiemelkedő személyiségét és társaságát élveztük. Doki egyébként a két lábon járó önirónia. Leggyakrabban használt mondata a "szar a géped" volt, ehhez képest az övé volt az amit 6szor kellett újraindítani fagyás miatt. Az este alapvetően az fps-eknek volt szánva, és ezt be is tartottuk.  Battlefield 2-vel kezdtük, ami nem bizonyult annyira jó választásnak egyrészt a hosszú töltési idők, másrészt kis létszám miatt. Ezután változtattunk, és asszem nem bántuk meg...

Éjfél körül feltelepítgettük a Call of Duty 4-et (én utoljára a 2-vel játszottam, azzal se sokat), és hárman elkezdtük egymás kegyetlen mészárlását. Részletekbe nem mennék bele, mert ez olyan csak-az-értheti-aki-ott-volt dolog, de van valami ami mindenki számára érthető kell hogy legyen.

Körülbelül fél 1-kor kezdtük el.
Körülbelül fél 8-kor hagytuk abba. Bizonyám. 7 óra (szinte) megállás nélkül. Közben Laci szobaállata (kutyápatkány) végig úgy érezte, hogy nekem segít, ha játék közben nyalogatják a kezemet. Hát nem segített, és beis szartam néha tőle.

Reggel 8 körül fájdalmas búcsút vettünk (persze nem az érzelmek, hanem a mínusz kismillió fok miatt), majd elindultam haza. Reggel kilenckor kemény döntés előtt álltam. Abszolváljam a napot alvás nélkül, vagy feküdjek le ebben a furcsa időpontban. Hát a szervezetem válaszolt helyettem, gyakorlatilag ahogy voltam, úgy aludtam el.  Délután fél 2-kor ébresztgetett a családom, ez mondjuk elég negatív volt, de volt két pozitív oldala is: 1. nem maradtam le a Nadal-Verdasco meccs lényegi részéről 2. rájöttem hogy aznap van a Perczel szalagavatója.

A teniszmeccs után gyorsan bele is fogtam, hogy megszervezzem az estémet. Este 7-re (amit akkor szinte délelőttnek éreztem) kultúrház. Csusza nélkül, de streisand Ernő és suhajda Dániel társaságában követtük végig az eseményeket. Mindannyiunknak volt némi oka a produkciót végigülni, ám egy közös pont volt. BJ homifan Bulázs-blog.  Ernő szerint: "figyeljétek meg annyi lesz a tánc hogy a Balázs kiáll középre és egyedül táncol. Még nő sem kell neki." És akkor eljött a 12.C jive-ja. Legnagyobb megdöbbenésünkre Balázs kiállt és szólózott. Volt nála lány, de ez is elég volt Ernőnek, hogy a produkció közepén a hangzatos ámde igaz "Az én unokatesóm!" felkiáltást eressze szélnek. És ekkor jött a hihetlen: Balázs kipörgeti a lányt és egyedül táncol a színpadon. Na ekkor már szinte felállva tapsoltunk, és megállapítottuk: érdemes volt eljönni.

No de az este akkor kezdődött csak. Szokásos Ben-Joe parti. Szokatlan, de pozitív parti-facekkel volt tele a partiFészek. Ilyenkor azok a Perczelesek is betérnek, akik amúgy nem állandó tagok. Ilyenkor persze mi is előlépünk a színre. Megmutatjuk nekik hogy működik a csocsóasztal, hogy lehet számot kérni a szimpatikus DJ-től (mi sem egyszerűbb: le kell itatni), illetve hogyan nem lehet nekik oldalsó bejáraton piát kérni.

Én persze ennyivel sosem elégszem meg, terror alatt tartottam a elsősöket, mondván én vagyok a tanárok kihelyezett megfigyelője, mivel én ugye el tudok vegyülni a tömegben. Türanniszomnak (nem Tyrannosaurusomnak) köszönhetően kölcsön koboztam a vizipipájukat, bár sajnos a legfiatalabb szőke szüzet nem ajánlották fel.
(Ötletem nincs honnan veszek ennyi baromságot, ezen utolsó bekezdés valóságtartalma 0,1%)

Na de a komolyság mezsgyéjére (aki tudja ezt a szót hogyan kell leírni nyer egy latex búslakodót) visszatérve, tényleg jó hangulatban és jó társaságban telt az este, majd fél 3-kor sikerült is (jó hangulatban és jó társaságban :)) hazatérni.

--- ugrás az időben ---

Vasánap este újabb fontos nap volt. Super Bowl Sunday. Február első vasárnapja a Sport1-nek köszönhetően immáron öt éve nem az alvásról szól. Emlékszem tavaly amikor a Giants történelmi sikerét aratta, egészen konkrétan 0 perc alvással mentem be a suliba, ráadásul az egész napot végigaktívkodtam az örömtől. Idén se suli nem volt hétfőn, se olyan csapat amelyiknek olyan elszántam szurkoltam volna. Titkon persze a Steelers győzelmében reménykedtem, de főleg azért, mert suhajda Dániel a Cardinals öregecskedő Kurt-jában bízott (Kurt Warnerről van szó). És mekkora meccs volt!!! Az első három negyedben még más dolgokkal is foglalkoztam, de a negyedik negyed úgy szögelt a képernyőhöz mint tavaly. A végeredmény:

Pittsburgh Steelers - Arizona Cardinals

27 - 23

Aki lemaradt volna róla, egy kis összefoglaló:

Super Bowl XLIII highlights

Nos ez volt rövid hétösszefoglalóm, remélem a következő hét is hasonló izgalmakat tartogat.

Találkozunk holnap ugyanebben az időben ugyanezen a csatornán!
A viszontlátásra!
 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.