Szervusztok ismeretlenek és ismerősök!
Rájöttem a blogolás még egy előnyére. Más blogok tanulmányozása közben ezt vagy tapasztaltam, vagy hiányzott, ezért rájöttem hogy importálom, és egy kicsit átalakítom, mint teszkó a lejárt árut gazdaságossá.
Szóval van itt ez a funkció, hogy kommentelés (nem erre jöttem rá, ezt már tudtam eddig is). Igazából kb. arra (lenne) jó hogy lásd hogy mennyien olvasnak, illetve hogy mit vált ki az emberekből az irományod. Igenám, de előbbire ott van a népszámláló gépezet (szaknyelven: húz a mongúz), utóbbi pedig általában msn-en vagy élőben is elhangzik. Éppen ezért nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, persze ez nem azt jelenti hogy nem olvasom el őket, csak azt, hogy nem érzem fontosnak egyesével beírni hogy "köszi a kommentet". Én is szoktam néha kommentálni más blogokat, de azt sem azért teszem mert választ várok.
Viszont! - és itt jön a képbe új felfedezésem - sokszor amikor egy post felébreszt bennem egy gondolatot, legszívesebben írnék egy háború és béké-nyi kommentet. Na ehelyett jutott eszembe, hogy néha fogok írni olyan postokat, melynek alapjáraton semmi köze az életemhez, csak leírom róla a véleményem. Ezek persze sosem a blog íróit degradálják vagy istenítik.
Na mielőtt túl rétestésztára nyújtanám a bevezetőt, lássuk első kivesézendő témámat, az internet, illetve egyéb elektronikai eszközök előnyét illetve hátrányait. Ezzel érintem a poénnak szánt (ámde igaz) bejegyzésemet az áramszünetről, az országos "internet-szünetet" és az örökös "a-gyerek-hülye-lesz-a-játéktól-meg-a-tévétől" témát. (FYI: ez lesz az első olyan bejegyzésem, amit muszály lesz két részre szabnom a hosszúsága miatt)
Tehát. Rögtön tételmondatként: Szerintem eddig minden főbb elektronikai cikk az emberiség, és az egyes emberek előnyére vált. No persze ez nem azt jelenti, hogy ne értenék egyet néhány dologgal.
Itt van például a vasárnapi általános internet-halál. Először persze én is helyi hibára gyanakodtam, de aztán rá kellett jönnöm hogy "a hiba nem az ön készülékében van". Aztán jöttek a hírek hogy úristen-nincs-net. Persze, ilyenkor jön az, hogy nem lehet-e élni net nélkül? Dehogynem. Ha nincs. De ha van, ugyanígy nem értem az ellenkezőjét, hogy lehet net nélkül élni?
Ez olyan mintha azt kérdeznénk, minek van a mikrósütő? Hátőőő...semminek. Mégis van mindenkinek, és használjuk, mert egyszerűbb, gyorsabb és praktikusabb mint a tűzhely.
Na és minek van a tűzhely? Hátőőő...semminek. Mégis van mindenkinek, és használjuk, mert egyszerűbb, gyorsabb és praktikusabb mint fát gyűjteni és tüzet csiholni.
Na és autó minek van? Hátőőő...semminek. Mégis van mindenkinek, és használjuk, mert egyszerűbb, gyorsabb és praktikusabb mint lóval vonszoltatni magunkat.
Na és légkondi minek van? Nyáron meleg van télen hideg...értitek már merre tartok? A világ ezeknek köszönhetően halad előre, mert mind fontos, és kötelező érvényű találmányok. De még mielőtt elijesztenék mindenkit a monitor elől, ez nem azt jelenti, hogy pár óráig-napig-hétig nem lehet nélkülözni ezeket. Sokkal inkább azt jelenti hogy a fontosságukat figyelmen kívül hagyni buta dolog. "Nem kéne annyit a gép előtt ülni" vagy "Nincs szükség internetre" olyan mintha a '60-as években a rádiót, a század elején pedig az újságot akarták volna kivenni az ember kezéből. Most kis kanyar....
Lassan betöltöm második évtizedemet. Furcsa generáció az én korosztályom. Bár mostantól minden generáció furcsa, de talán a mienk volt az első. (a mi generációnk alatt a 87-90 között születetteket értem) Átéltük előbb a vonalas, majd a mobiltelefon, a dvd, a játékkonzolok, az internet, a laptopok, és az orrszőrnyírók elterjedését. Máshogy fogalmazva, éltünk abban a világban is amikor ezek nem voltak. És egyik "világot" sem nevezném jobbnak. Viszont abban egyetértek, hogy a gyerekek túlságosan el vannak látva az elektronikával. Már annyira kényelmes az életük, hogy igazából nem is érthetik milyen lehetett nekünk. Amikor én 7-8 éves voltam, a társasági élet úgy nézett ki, hogy lementél a játszótérre, a grundra, vagy rögtön a haverod házához, aztán vagy volt ott valaki, vagy nem. Jó lett volna hogyha megvan az a lehetőség, hogy ne menj ki potyára? Persze. Tehát a tény, hogy 11-12 éves korában mindenki megkapta élete első mobilját, segített a társasági életnek. Ugyanúgy lementünk a placcra, csak most már tudtuk, hogy lesz is ott valaki. Amikor megjelent az MSN, meg úgy általában bekötötték mindenkihez az 56k-s netet (fiataloknak üzenem, hogy az 100-szor olyan lassú volt mint a mostani áltagnet!), még mindig csak egy kis csappanást éreztem a társasági életben. Ezzel szemben a mostani fiatalság úgy tűnik sokkal kevesebbet van együtt fizikailag mint mi voltunk, de úgy érzem hiba lenne a mobilokat, internetet, msn-t, tévét okolni emiatt. Hogy mi az oka, arra majd később vissza térek, de most be kell rekesztenem mondandómat.
Rájöttem, hogy ezzel a témával kapcsolatban annyi gondolatom van, hogy ezt a gondolatmenetet majd később folytatom, aztán ha lesz visszajelzés, lehet hogy lesz 3. vagy 4. rész is.
Addig is legyetek sokat együtt, mert az jó!
--to be continued--
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
icob84 2009.01.29. 20:09:18
Utóiratként: én nem vettem észre hogy elment a net egy időre...
Na kicsit hosszú, kicsit kusza lett ez a bejegyzés, de erről a témáról valóban sokat lehet írni.
Üdv: Én :D
csusza` · http://csusza.blog.hu 2009.02.01. 13:12:31
Találékonyság az meg pláne nincs... Egyre idiótábbak a "gyerekek", a net meg a TV előtt nőnek fel... Jó én még csak a TV előtt nőttem!:D 14 éves voltam asszem' vagy 13 mikor először használtam netet... Addig volt minden más, rajzoltam, legoztam, mit tudom én mit csináltam... De az, hogy egy 5-6 éves gyerek már számítógépes játékokkal játszik... Hát az nem normális... Mondom ezt most, 10 év múlva meg le lennék majd ordítva! :)
Pacsi