Álmodtam egy világot magamnak.

Ebben a világban egy p betű nem ugyanolyan volt mint az összes többi p betű. Egy 3-as szám nem ugyanolyan volt mint minden másik 3-as szám. Léteztek tulajdonságok. Ebben a világban nem vminek az értéke volt a fontos, hanem Az Érték. Ebben a világban minden hibáért lehetett kapni második lehetőséget, de minden helyes cselekedetet is meg kell ismételni. Az emberek nem ítéleteket hoztak, hanem véleményt formáltak. Ebben a világban nem a tanulás volt fontos hanem a tudás. Itt nem mások munkája jelentette a pénzt, hanem a pénz mások munkáját. A megkeresett pénzt nem más pénzével hasonlították össze, hanem más boldogságával.

Az álomvilágomban lehetett álmodni. És amikor felébredtek nem azt mondták hogy "Milyen kár hogy ez csak álom!" vagy azt hogy "Milyen jó hogy vége van!", hanem azt hogy "Milyen jó volt egy kicsit máshogy élni!". Itt fel lehetett ébredni és azt mondani, "Most ezt megcsinálom". És az emberek életcélja nem volt egyenlő az álmával, de az álma sem az életcéljával. Az álom sohasem ért véget, mert sohasem teljesedett be. Elérése után is tovább folytatódott. Mert itt nincsenek emberek akik nem akarják látni mások álmait. Felső erők sem léteznek, amik mindenkit az ébrenlétbe rángatnak vissza. Az ébrenlétben csak a jelenünk létezik, a múltunkat és jövőnket az álmainkban találjuk.

Az én álmomban láttam egy arcot. Nem az a fontos neki hogy szerethessen, hanem az hogy szeressék. Nem akar irányítani, de azt sem akarja hogy irányítsák. Nem akarja a világot, de a sajátját sem áldozza fel. Mégis tud boldog lenni. Miért? Mert rájött, hogy van másik lehetőség. Rájött, hogy attól szomorú az ember az igazi életben, hogy olyanokat próbál elérni amit nem lehet. Amikor nincs életcélja, csak álma, ami nem mindig teljesül be. Ő talált egy életcélt, és rájött, hogy csak akkor érhető el az álom ha újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Mert minden boldog ember így csinálja.

Felébredtem.

És láttam egy arcot. Nem tudom, hogy ezt az arcot láttam-e. De nagyon hasonlított. Kivéve egy valamit. Nem volt boldog. Nem volt életcélja, csak álma, amit az itt jelenlévő gonosz emberek és felsőbb erők szerte akartak foszlatni. El akarom vinni az én világomba.

Nem az életcélom ő...
Hanem az álmom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.