Nem tudok mit írni.
Vannak ilyen pillanatok.
De most úgy érzem mintha soha többet nem is akarnék.
Minden egyes másodpercben azon agyalok hogy mindent én baszok-e el. Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy ez tényleg így lenne.
Minden egyes döntésem után két választási lehetőségem van. Elbaszom vagy egy másik még nehezebb döntés következik.
De amikor más bassza el a dolgot akkor miért ugyanúgy én szívok?
...
"Majdcsak lesz valahogy" (copyright)
Majd írok ha rájöttem a hibáimra.
Lehet hogy sokára lesz...
Köszönettel tőlem, általam, Nektek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.